Dr. Kállay Miklós ünnepi köszöntője a Magyar Bor Akadémia 20. születésnapi közgyűlésén

 

Húsz éve – pontosabban 1992. szeptember 10-én – az I. Budapesti Nemzetközi Borfesztivál alkalmával huszonnégy borszerető ember – köztük tizennyolcan a szőlő-bor ágazat képviselői – úgy határozott, hogy a nemzetközi példákat követve, de  a magyar sajátosságokat figyelembe véve megalapítja a Magyar Bor Akadémiát. Megérdemlik, hogy név szerint is említve legyenek: dr. Ásvány Ákos …, dr. Balogh István, Báthori Tibor …, dr. Cey-Bert Róbert Gyula, dr. Csizmadia László, dr. Eperjesi Imre, Garamvári Vencel, dr. Győry László, Katona István …, Katona József, dr. Kállay Miklós, Kiss Imre, dr. Kiss László, Nyikos István, Pogácsás János, Pusztai István, dr. Rohály Gábor, dr. Sümegi József, dr. Szalka Péter, Tiffán Ede, dr. Tóth Sándor, dr. Török Sándor …, dr. Urbán András, dr. Zilai János.

 

Az alapítók közül az első elnök dr. Ásvány Ákos nagyon hamar távozott közülünk, majd az évek során további négy társunk „választotta” az égi szimpóziumot.

Az első teljes ciklust kitöltő elnökség Balogh István (alelnök), Bálint György (alelnök), Cey-Bert Róbert Gyula (alelnök), Garamvári Vencel (főtitkár), Kállay Miklós (elnök), Nyikos István (kincstárnok) és a mai napig kitartó lelkesedéssel és hozzáértéssel tevékenykedő ifj. dr. Zilai János (jogtanácsos) összetételű volt.

Történt mindez akkor, amikor a magyar szőlő-bor ágazat az átalakulás időszakát élte, így az Akadémia alapításának ötlete is „kívülről” érkezett, nevezetesen Cey-Bert Róbert Gyula felvetését támogatta lelkesen Kiss Imre és Nyikos István, melyhez megnyerték az ágazat meghatározó szereplőit.

 

Az Alapító Nyilatkozat – mely ott lógott hosszú éveken át az akkor már-már kultikus helynek számító Magyar Borok Háza előterében a huszonnégy alapító aláírásával, pontosan megfogalmazva az Akadémia küldetését:

 

„A Magyar Bor Akadémia megalakításával a legmagasabb fokú MINŐSÉG, TISZTESSÉG és HITELESSÉG követelményeit a magyar borok meghatározójává kívánjuk tenni…, a Minőség, Tisztesség és Hitelesség szellemében fogjuk kifejteni működésünket, és mindent megteszünk azért, hogy a magyar borok hírnevét és presztízsét magasra emeljük! (Ennek szellemében dolgoztuk ki pl. az MBA Etikai Kódex-ét.)

 

Érdemes idézni az Alapítólevéllel egy időben született Célkitűzésekből is:

 

–      A magyar borok értékeinek védelme és népszerűsítése, arculatának alakítása, hírnevének ápolása és propagálása.

–      A bor fogyasztási kultúrájának emelése, a kulturált borfogyasztás népszerűsítése.

–      A magyar borkultúra, a művészetek, a magyar gasztronómia és a magyar borok kapcsolatainak elősegítése, ápolása.

–      A szőlészet-borászatban és a hozzá kapcsolódó területeken a kutatási-fejlesztési tevékenység elősegítése, az időszerű szakmai, közgazdasági és jogi kérdések megtárgyalása, a kiemelt kérdések, témakörök tanulmányozására szakbizottságok létrehozása és működtetése.

–      A szőlészet-borászat ügyét szolgáló könyvek, kiadványok, filmek, egyéb médiatermékek, a kiemelkedő művészeti, tudományos, termelői, vendéglátói tevékenységek és eredmények Akadémiai Díjjal, Diplomával vagy Elismerő Oklevéllel és kitüntető címekkel való díjazása.

–      Regionális, országos és nemzetközi tudományos rendezvények (ankét, konferencia, szeminárium, szimpózium, kongresszus), fesztiválok, kiállítások, borversenyek megtartásának javaslata, támogatása, védnöksége.

–      Külföldi akadémiákkal, magyar és külföldi társintézményekkel kapcsolatok létesítése, és azok ápolása.

 

Mi valósult meg ezek közül?

 

Az első évtized az eufóriáé, a felszabadult örömé volt. Hírtelen lehetőség nyílt a BOR örök integráló szimbolikája révén a legkülönbözőbb emberek megszólítására, összekovácsolására, jobbítására.

Először konzultált egymással érdemben borász és gasztronómus; ekkor „születtek” az első borvacsorák, melyek megszervezésében és lebonyolításában elévülhetetlen érdemei vannak a legendás Fortunának, azaz Hegedűs Péter akadémikus társunknak. Itt próbálgatták retorikai képességeiket az akkor nagy jövő előtt álló, mára már „befutott” borászok.

 

Ki emlékszik ma arra, hogy a népszerű és széles körben elterjedt borvacsorák az MBA „szülöttei”? A siker jele, hogy a kezdeményezés „átment a köztudatba”!

A Hét Borbírák Rendjével 1995-ben kötött megállapodás értelmében megalkottuk az „Év Bortermelője Magyarországon” kitüntető cím odaítélésének szabályzatát.

Védnökséget vállaltunk számos rendezvény lebonyolításában, kivitelezésében, erősítve a szakmai irányvonalat.

Megteremtettük a szőlészeti-borászati könyvek, kiadványok akadémiai díjjal történő elismerésének feltételeit.

Adósak maradtunk azonban a szőlészeti-borászati oktatás, kutatás érdembeni támogatásával, jóllehet az ezeket érintő kérdésekben – ha lehetett – az Akadémia mindig hallatta a hangját.

Kétségtelen tény, hogy a fentiek csak az anyagi feltételek biztosítása mellett kivitelezhetőek. Az első évtizedben még csak-csak akadtak – sokszor „kalandos” úton – megszerezhető források, melyek az előzőeket lehetővé tették.

 

A második évtized az ágazatban is lejátszódó változásokkal együtt köszöntött az Akadémiára. A tudatos tagfelvételekkel alakított akadémiai társaság egy merőben más helyzettel találta magát szemben, mint az alapításkor volt.

Kialakultak és megerősödtek a különböző szakmai érdekcsoportokat képviselő szervezetek, a borászok, borászatok „felnőttek”, nem volt szükségük „mentor”-ra, a gasztronómiával összefogva a saját jól felfogott érdekeik mentén tevékenykedtek.

Azon kaptuk magunkat, hogy a helyünket kell keresnünk.

Persze erre az időszakra esik számos, szakmát érintő tanulmány elkészítése, a magyar borászat „Kossuth-díj”-ának is tekinthető „Év Bortermelője Magyarországon” cím megerősödése és kétségtelen társadalmi elfogadottsága.

A szégyenteljes népszavazás kompenzálásaként határon túli magyar- és nem csak magyar – borászokat fogadtunk MBA-tagokká.

Aktív szerepet játszottunk Módos Péter akkori elnök vezetésével az ágazat számára kedvezőtlen jövedéki szabályozás módosításában, az un. bor marketing bizottság megalakításában. Nem rajtunk múlt a siker elmaradása!

Létrehoztuk a legnevesebb magyar borászok részvételével az MBA Szenátusát, mely az Elnökség munkáját segíti, hitelesíti.

A tagfejlesztés során arra törekedtünk és törekszünk, hogy a Magyar Bor Akadémia aktív szereplője lehessen a magyar szőlő-bor ágazatnak. A jelenleg 159 főből 67 fő gyakorló borász – köztük a legnevesebbek is –, 30 fő a közép- és felsőfokú szakoktatás képviselője, 57-en rendelkeznek tudományos fokozattal ill. doktori címmel.

 

Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy nincs, még egy ilyen sokrétű, megalapozott ismeretanyaggal rendelkező szervezet a magyar szőlő-bor ágazatban.

Méltán remélhetjük, hogy a számunkra kitörési pontnak tekintett szakmai közéleti szereplés feltételeit a fentiek messzemenőkig biztosítják. Természetesen szorosan együttműködve a többiekkel!

Végül, de nem utolsósorban büszkék vagyunk a nagy múltú Olasz Szőlő, Bor Akadémiával kötött együttműködésünkre, és nagy reményeket fűzünk a Magyar Művészeti Akadémiával remélhetőleg létrejövő kapcsolatunkhoz.

„Non est ad astra mollis et terris via” (Nem sima az út a Földtől a csillagokig) – mondta egykor Seneca.

Mi húsz éve mindenesetre elindultunk rajta.

 

Hogy hová jutottunk?

 

Összességében talán büszkék lehetünk arra, hogy húsz évvel ezelőtti reményeink és várakozásaink többnyire valóra váltak és a mai virágzó borkultúra kialakításában a Magyar Bor Akadémia is szerepet játszott és a jövőben is megtalálja a helyét a magyar szőlő-bor ágazat sikeressé tételében.

 

Budapest, 2012. november 30.

 

Dr. Kállay Miklós

egyetemi tanár, az MBA elnöke